Milyen is egy jó coach?

A DIADAL coach-képzés nyílt napján ez a kérdés foglalkoztatta a leginkább a résztvevőket. Vajon belőlem jó coach válik majd? Érdemes ezt a tanfolyamot elvégeznem? Milyen egy jó coach egyáltalán?

Ahhoz, hogy választ kapjunk a kérdésre, egy egyszerű gyakorlatot kellett elvégeznünk. „Gondolj egy olyan személyre, akit gyerekkorodban nagyon szerettél, tiszteltél” – így szólt a feladat. – „Hogyan bánt, hogyan viselkedett veled?” Rengeteg különböző válasz született: „Hitt bennem!” „Egyenrangúként kezelt!”  „Foglalkozott velem!” „Támogatott!” A következő kérdés az volt, mit éreztünk, amikor ez a személy velünk volt. „Értékesnek, különlegesnek éreztem magam!” „Mellette biztonságban voltam!” „Nyugodt, magabiztos lettem a társaságában!” – érkeztek a válaszok. Nem kellett sokat gondolkodni, hogy rájöjjünk, valójában a jó coach jellemzőit írtuk le. 

Ebből már sejtettük, nincsenek kőbe vésve az ideális tulajdonságok. Sokkal fontosabb az, hogy működjön az a bizonyos „kémia”. Ha valakivel egy hullámhosszon vagyunk, és tudunk rá hatni, akkor már félig-meddig nyert ügyünk van. Nem kell feltétlenül őszülő halánték, és ráncokat sem kell sminkelnünk magunknak ahhoz, hogy akár egy idősebb ügyfél is komolyan vegyen bennünket. Komócsin Laura, a képzés vezetője elmesélt egy történetet, amikor 30 évesen egy 60 éves felsővezetőt coacholt. Laura először ledöbbent, a férfi miért pont őt választotta, hiszen a lánya lehetne. Az ügyfél viszont ragaszkodott hozzá – mint kiderült, részben azért, mert a beosztottai hasonló életkorúak voltak, és szerette volna megérteni az ő élethelyzetüket, problémáikat is. A coaching-folyamat végül nagyszerűen működött, coach és coachee kölcsönösen inspirálták egymást.

A szaktudás, az adott szakmai terület ismerete is inkább csak piaci előny, mint előfeltétel. Egyedül a felsővezetők coacholásához elengedhetetlen a legalább öt éves vezetői tapasztalat – tudtuk meg a nyílt napon, ahol rengeteg közgazdász, egykori mérnök, multinál sok évet lehúzó vezető, tréner és pszichológus vett részt, de – mint megtudtuk – operaénekesből és repülőgép-pilótából is lett már coach.

Egy biztos: ami feltétlenül szükséges ehhez a hivatáshoz, az a nyitottság, az empátia, de legfőképpen az, hogy akarjunk segíteni. „A coach egy hegyi vezető, serpa, aki segít megmászni a csúcsot megszabott időben és elfogadható kockázattal. Sürgős esetben odadobja a mentőkötelet, de soha nem mászik helyetted. Nélküle az a veszély fenyeget, hogy elveszíted a motivációt, türelmedet, aztán az önbizalmadat, és feladod” - fogalmazta meg a coaching definícióját egy cseh szerzőpáros, Pavel Náhlovský és Jiří Suchý.

 

Zádrovich Aliz