Az első alkalommal kiderült, hogy a vezérigazgató-helyettes tudásával, szakmai felkészültségével nincs gond. Képben van minden adattal, ha kell, akkor azokból hiper-szuper prezentációkat és kimutatásokat készít. Korábbi csapatát remekül vezette, tud delegálni, visszajelzést adni, ám „felfelé”, az ötfős menedzsmentben nem jó érdekérvényesítő. Ahogy ő maga fogalmazott: belép a vezér irodájába és inába száll a bátorsága. Vele és a kétszer annyi idős és elismert vezetőtársaival szemben komoly önbizalom-problémái voltak. No persze mitől ne lett volna így, amikor a vezérigazgató és a frissen kinevezett vezető édesapja igen jó barátok voltak, így gyerekkorában nemegyszer lovagolt a "nagyfőnök" térdén.
Sok vezetői helyzetet kielemeztünk, több gyakorlattal edzettük a megcsappanó magabiztosságot, de a felszabadító sikert egy játék hozta meg.
Kértem az új vezérigazgató-helyettest, hogy írjon bevásárlólistát, milyen készségeket, jó tulajdonságokat vásárolna önmagának, ha bejutna egy tulajdonságboltba, és vajon milyen gyengeségein adna túl szívesen. Ez utóbbi listában első helyen szerepelt a "vezértől való félsz". A fiatal vezető -amellett, hogy vásárolt magának tíz kiló önbizalmat, három kiló magabiztosságot, egy kiló konfliktuskezelést-, a következő vezetői értekezleten elmondta menedzsment-társainak, hogy miért tűnik velük szemben nyuszinak. Túlzottan szeretne megfelelni az elvárásaiknak, a kitűzött céloknak, és hihetetlen mértékben tiszteli a vezetőtársait a már elért eredményeikért: de mindez blokkolja őt. A vallomása duplán hatott: egyrészt javította az asszertivitását, másrészt idősebb kollégái empátiáját is kiváltotta.
Szerző: Koczó Ildikó
Forrás: 77 tanulságos történet vezetőkről coachoktól és tanácsadóktól című könyv, Szerkesztő: Komócsin Laura
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése