AZ ÁLLÁSINTERJÚ - BABAPATIKA, 2012. JÚNIUS
Visszatérnék a munka világába...
„Dolgozni, dolgozni, dolgozni akarok!“– kiáltaná világgá sok kisgyermekes anyuka, de sajnos számukra az elhelyezkedés, a munkaerőpiacra való visszatérés korántsem egyszerű.
Papp Eszter, Business Coach- csal beszélgettünk.
Tapasztalatom szerint a 30-as éveikben járó családos férfiakon kívül manapság mindenkinek nehéz az elhelyezkedés, ide értve a kisgyermekes anyukákat is. A pályakezdőnek azért, mert még nincs tapasztalata, nem ismeri a vállalati kultúrát, „tanítsa be valaki, hozzánk már készen jöjjön”; a 30 körüli nőnek azért, mert előbb utóbb gyermeket szeretne, 45 felett nemtől függetlenül mindenkinek, mert a tapasztalatot nem szívesen fizetik meg; a fiatalok viszont általában rugalmasabbak. A kisgyermekes nőkre visszatérve, náluk általában az merül fel, hogy: „Jaj, mi van, ha beteg a gyerek?”. Tehát sajnos nekik sem könnyű, de korántsem lehetetlen.
- És mi a valóság? Milyen munkaerő a kisgyermekes nő?
Egy anya általában felelősségteljesen dolgozik, megbízható, képes a párhuzamos projektek futtatására, fontos számára a biztos munka, tehát hűséges. Rengeteg pozitívum felhozható még, a kérdés mindig csak a hozzáállásán múlik a munkáltatónak. Ez a pohár lehet félig teli is, sőt… Lehet, hogy csak kicsi hiányzik belőle, de semmiképpen nem félig üres.
Hogy vágjon bele a munkakeresésbe az az anyuka, akinek épp csak közösségbe került a csemetéje, a „régi“ munkahelyére azonban valamilyen okból nem tud visszamenni?
Hacsak nem rendelkezik nagyon erős kapcsolati hálóval, legalább fél évet érdemes rászánni az álláskeresésre. Ezt figyelembe véve, hasznos lehet még a GYES alatt elkezdeni tervezni, keresgélni, nyitott szemmel járni, és nem megvárni, amikor már minden segélyezés lejárt, mert így érdemben csökkenthető az anyára nehezedő nyomás. Végig kell gondolni a szempontokat, akár kategorizálva és súlyozva őket (mindenképp, jó lenne ha…, semmiképp nem volna jó, ha...) Ha túlságosan lekorlátozzuk a vágyott képet, ritka, hogy minden tényezőnek megfelelő állást találjunk. Fontos a rugalmasság, és hogy valamennyi mozgásteret hagyjunk magunknak.
A szempontok (a teljesség igénye nélkül) az alábbiak lehetnek: megközelíthetőség, munkaidő, fizetési igény, miről szól a feladat, milyen szektorban szeretne az illető dolgozni, korábbi munkatapasztalatok.
- Melyek a legnagyobb buktatói az álláskeresésnek?
Tapasztalataim azt mutatják, hogy nehéz elsőre megtalálni az „álomállást“, érdemes megismerkedni az „elég jó” fogalmával. Ami már néhány szempontból találkozik az álláskereső elképzelésével, és nincs olyan tényező, ami kizáró lenne számára, érdemes elfogadni a felkínált munkalehetőséget. Fél–egy évvel később, – tehát már pozícióból és nem „anyukaként” – sokkal könnyebb a váltás, addig pedig lehet ezt tanulóidőnek tekinteni, amíg a kisgyermekes nő újra felveszi a munka ritmusát, és önbizalma is megerősödik.
- Felmerül a kérdés, hogy mivel foglalkozzon a kismama a gyes után: megmaradni az eredeti szakmában, karrierváltás, vagy saját vállakozás indítása?
Ennek eldöntése felelősségteljes, komoly feladat. Nagy nyomást jelenthet a döntésben az anyagiak előteremtése, a mindennapi megélhetésért folytatott küzdelem, de érdemes őszintének lenni magunkhoz, és valódi megoldást találni a felmerült kérdésre, problémára. Már egy gyermek esetén is komplexebb a mindennapok megszervezése, mint független, vagy gyermektelen alkalmazottak esetén.
- Ki segíthet az anyáknak ebben a döntésben?
A kérdés megválaszolásában, hogy mivel foglalkozzanak, sokszor nincs valódi támaszuk az anyáknak. Jól működő párkapcsolatokban is előfordul, hogy mélységekig hatoló, valódi igényeket és lehetőségeket feltáró beszélgetésre nincs lehetőség, és a nő magára marad a döntés súlyával. De ennek nem kell feltétlenül így lennie, hiszen szakember segítségét is igénybe lehet venni. A helyes döntés meghozatalát segítendő, léteznek már egyéni és csoportos foglalkozások, ahol hasonló élethelyzetben lévő emberek (esetünkben pl. a visszatérő kisgyermekesek) dilemmája a téma. Mindenkivel személyre szabottan is foglalkozunk, felhasználva a csoport támogató erejét.
Egyszerre mindig csak egy valaki helyzetét kísérjük, mint csoport, és mindenki hozzátehet a folyamathoz.
Megdöbbentő hasonlóságok vannak, ezért akkor is teljes értékű segítséget kapnak a résztvevők a saját helyzetükre, amikor igazából mást segítünk éppen. Ez a csoport ereje.
- Vannak sikersztorik?
Hogyne! Az egyik anya angol tolmács volt, aki a babázás mellett hobbiból elvégzett egy szoptatási tanácsadó tanfolyamot, és remekül összekombinálta a kettőt: most az expat (itt élő külföldi) feleségek szoptatási tanácsadója lett, mert nekik angolul kell a segítség.
A másik hölgy, aki szabadidejében divatlapokat nézegetett, de erre, mint hobbira tekintett és azt mondta, ebből nem lehet megélni; szintén talált megoldást: stílus coach lett...
- Kényes kérdés, hogy beleírjuk az önéletrajzba a gyes a gyed időszakát?
Ezzel kapcsolatban többféle vélemény is létezik. Van, akinek elveivel ütközik, hogy olyan munkahelyen dolgozzon, ahol el kell titkolnia a családját, családi állapotát.
Akad olyan is, aki élesen elválasztja a munkát a magánélettől, és sem az önéletrajzában, sem a munkahelyi társas kapcsolataiban, beszélgetések során nem hozakodik elő személyes témákkal.
A magam részéről szerencsésnek tartom az arany középutat azok számára, akik szeretnék elkendőzni a gyes/gyed időszakát, ezzel is növelve saját esélyüket a munkaerőpiacon. Hangsúlyozzanak az önéletrajzban olyan értékeket, tanfolyamokat, távmunkát, ami erre az időszakra esett, de ha az állásinterjún konkrétan rákérdeznek (ami egyébként törvényellenes, de mindennapos velejárója a felvételi beszélgetéseknek), a szükséges-elégséges elmondásával vállalják fel szülői szerepüket.
A júniusi BabaPatikában: Az állásinterjú
Császár Anita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése