Új coaching eszköz esetleírással (téma: Karrier coaching)

Szintén a frissen végzett DIADAL coachok egyike, Hegyi Zsuzsi fejvadász, pszichológus, karrier-coach osztotta meg az alábbi coachingeszközt, mely jól használható karrierblokk esetén. Az eset amit a vizsgán bemutatott egy első generációs értelmiségi férfiről szól, akinek a coaching hatására sikerült meglépnie a vágyott elsőszámű vezetői pozíciót.


„Bemutat az apám…”

Az eszköz a pszichológia gyakorlatából, családterápiás módszertanból származik. Főként karrier coachingban szoktam alkalmazni, hiszen az apa, az apai minta, az apával való kapcsolat hatással van a munkánkra, hivatásunkra, így az ebben a témában való elakadásnál érdemes ránézni a coachee apával való kapcsolatára is. Általában akkor használom ezt az eszközt, ha már túl vagyunk néhány ülésen és úgy érzem, hogy elakadásban vagyunk.

Arra kérem az ügyfelet, hogy gondolja át és írja le – olyan terjedelemben, ahogy neki jól esik – hogyan mutatná be most őt és a kettejük kapcsolatát az édesapja. Majd amikor elkészült, olvassa fel a bemutatást.

Nem baj az sem, ha az apa már túl idős ahhoz, hogy reális képet alkothasson róla vagy netán már régen nem él (ez is mind fontos témához kapcsolódó információ lehet). Ez esetben arra kérem, hogy írjon úgy, ami az ő fejében, lelkében van, hogy ha például még élne az apja, akkor mit gondolna most róla, az ő eredményeiről, személyes helyzetéről, munkájáról, és milyennek látná a kapcsolatukat.

Sokszor nagyon meglepő és informatív miértekre kaphatunk választ ezzel az egyszerű eszközzel.

Arra érdemes felkészülni az alkalmazás előtt, hogy adott esetben nagyon mélyre is viheti a coacheet ez a gondolat és ez esetben kezelni kell a kialakult szituációt.

Esetleírás

Ügyfelem negyvenes évei elején járó férfi, nemzetközi cég 2. számú vezetője. Azzal a problémával keresett meg magánemberként, hogy már 5. éve van az adott pozícióban, 11 éve ugyanannál a cégnél. Ez alatt az 5 év alatt kétszer történt személycsere az 1. számú vezető pozíciójában, amikor is mindkét esetben őt bízták meg a cég ideiglenes (6-6 hónapig tartó) vezetésével. Mindkét alkalommal sikeres fél évet zárt, minden mutató remek volt, mégis kívülről töltötték be a pozíciót, ő pedig sikertelenül pályázott, vett részt a kiválasztási folyamatban a board előtt. Akkor döntött a karrier coaching mellett, amikor a 2. sikertelen pályázaton volt túl. Az volt a fő kérdése, hogy vajon az eredményei ellenére miért nem kap bizalmat és hogy vajon ez más szervezetben is így lenne-e, váltson-e és ha igen, akkor milyen szintű pozíciót célozzon meg, vagy elégedjen meg itt az örökös második hellyel.

A munkánk elején átnéztük a cv-jét, beszéltünk a képességeiről, készségeiről, érdeklődéséről, beszéltgettünk a jelenlegi munkaköréről és szervezet kihívásairól. Majd elkészítette a SWOT-ját a megcélzott pozícióra, valamint készítettünk egy time-line-t az eddigi életszakaszairól, külön részletezve a különböző munkahelyeket, pozíciókat, az ott elért sikereket, eredményeket, örömöket, nehézségeket.

Mivel már 3 ülésen túl voltunk és minden feladat „kerek” volt, én sem igazán értettem, hogy tényleg miért is nem őt választották, ezért gondoltam, hogy nézzünk mélyebbre és megkértem, hogy írja le azt, ahogy az édesapja bemutatná most őt és a kettejük kapcsolatát. Dermedt csend volt az első reakció, az addig minden alkalommal összeszedett, dinamikus, kellemes, humoros, kommunikatív férfi értetlenül, kissé akadozva kérdezett vissza, hogy mire is gondolok pontosan. Ismét elmondtam a feladatot és vártam. Egy ideig nézett a jegyzeti felé, babrált a tollával, majd hirtelen zokogásban tört ki. Akkor, ott természetesen nem tudta megcsinálni a feladatot, viszont egy nagyon fontos felismerést hozott számára a helyzet. Kiderült, hogy elsőgenerációs értelmiségi, édesapja kamionsofőr, édesanyja bolti eladó és nagyon nagy az intellektuális szakadék közte és a szülei között. A szülei szerinte annyit tudnak róla és a munkájáról, hogy öltönyben jár el nagy autóval otthonról. Úgy gondolja, hogy ott szakadt meg köztük véglegesen ez a kapcsolat, amikor 18 évesen felszállt a vonatra, ami a moszkvai egyetemi ösztöndíjas évei felé vitte.

Ez az ülés egyértelművé tette, hogy az elakadás a coachee személyes múltjában van, ez akadályozza a céljainak elérését. Ezen a ponton felvázoltam előtte a lehetséges folytatást – terápiás módszertannal feldolgozva a témához kapcsolódó családi múltját, amire ő nyitott volt. Ennek megfelelően újraszerződtünk (egyszerű volt a helyzet, mert magánemberként keresett fel). 3 alkalom alatt „kiástuk” az elakadás igazi okát, ami az volt, hogy úgy érezte, hogy ha első számú vezető lenne, akkor teljesen eltávolodna a családjától, múltjától, gyökereitől, de így hogy nem „vállalja be” a számára igazi preztizs pozíciót, így maradhat csak a családja része. Felismerte, hogy ez egy félreismerés a részéről, téves meggyőződés volt, és ő már régen távol van tőlük ezen a téren, más kontextusban viszont nem befolyásolja a kapcsolatukat az ő vállalása, a szeretet-kapcsolat nem ezen múlik.

Szerencsés kimenetele volt az esetnek, hogy mire a coaching folyamat végére értünk az újonnan kinevezett vezető nem vált be és újrapályáztatták ismét a pozíciót, amit ez alkalommal már el is nyert a coachee.