A kirúgás, az elbocsátás érzelmileg hasonló helyzet, mint a szakítás:
nem könnyű egyik félnek sem. Másképp köszön el egy női
vezető, mint egy férfi? Vajon ilyenkor is működik a női szolidaritás?
szerző: Deme Zsófia
„Ez itt nem a lelkisegély-szolgálat, hanem
egy ébresztő.” A mondat George Clooney szájából hangzik el az Egek ura
című filmben, amikor külsős tanácsadóként
bocsát el egy középkorú férfit.
Nem túl empatikus hozzáállás? Mégis
sok igazság lehet benne. A híres női
együttérzés ugyanis kétélű fegyver: éppen
akkora terhet róhat a vezetőre, mint
amekkora áldás lehet a beosztottnak –
már ha a finom stílus valóban enyhíti a
lapátra került dolgozó kétségbeesését.
Hideg fej, tiszta beszéd
Bár a főnöke mindig valaki másra hárította
a felmondást, Eszter sosem engedett
meg magának ilyen luxust. A harmincas
évei közepén jár, és százötven ember
munkáját koordinálja egy multinacionális
vállalatnál, pénzügyi területen. „Számomra
természetes, hogy én közlöm az
illetővel a rossz hírt, hiszen az elbocsátás
mindig az én döntésem, így én ismerem
legjobban az indokokat is – kezdi egy
nagyon egyszerű, ám annál logikusabb
érvvel, miért nem hagyta soha a piszkos
munkát másra. – Amikor leülünk egymással
szemben, a második mondatban
közlöm, hogy megszüntetjük a munkaviszonyát.
Háromnál több indokot sosem
sorolok fel, mert nem akarok senkit a
földbe döngölni. Tapasztalt HR-szakemberektől
tanultam meg, hogy érzelmektől
mentesen, a lényegre fókuszálva
kommunikálni sokkal kíméletesebb, mint
körülményesen magyarázkodva kerülgetni
a forró kását” – magyarázza.
Hosszas beszélgetésekbe sem szeret
bonyolódni. „Egyszer elkövettem azt a
hibát, hogy az elbocsátáskor belementem
egy vitába, amelyet enyhén sokkos
állapotban a kolléga kezdeményezett. Ez
fájdalmas helyzet, érthető a reakció is,
de ezen a ponton a szakmai egyezkedésnek
már semmi értelme. Végighallgatok
mindenkit, de csak annyit reagálok: megértem
őt, most viszont menjen haza, és
próbáljon megnyugodni. Megalapozott
döntés alapján adtam át a felmondást
minden esetben, nincs lelkiismeret-furdalásom.
Nagy tanulság volt, hogy a döntés
után már ne menjek bele harcokba.
Se magammal, se másokkal” – foglalja
össze Eszter a tapasztalatait.
A lényegre térni
A fő különbség a nők és a férfiak elbocsátási
módszere között alighanem a kommunikációban
keresendő, vallja Vrábel
Dóra, egy több száz fős cég személyügyi
szolgáltatásainak a vezetője. Tapasztalatai
szerint Eszter tudatos határozottsága
egyáltalán nem tipikus. „A nők hajlamosak
több körítéssel tálalni az elbocsátást,
hogy az kíméletesebbnek tűnjön. Egy férfi
általában hamarabb rátér a lényegre,
tisztább fejjel kezeli a szituációt, még akkor
is, ha az átlagosnál emocionálisabb
alkat. Nekik inkább sikerül az, ami a nőknek
nem mindig: hideg fejjel, nyugodtan
leülni a beosztottal.”
Mielőtt azonban azt gondolnánk, a női
vezetők közül ilyesmire csak fagyos szívű
jégkirálynők képesek, Eszter éppen az ellenkezőjét bizonyítja be. „Nem tagadom:
sokszor dominálnak az érzelmeim,
a hangulatváltozásaim a hétköznapokban.
Viszont a nehéz döntéseket nem
alapozom az érzelmekre, a hangulatokra,
de még a szimpátiára sem.” Többször
megesett vele, hogy bár körültekintően
és racionálisan döntött, részletkérdésekben
a szívére is hallgatott. „Éppen
karácsony előtt kellett volna megválnom
egy szorgalmas, jól képzett munkavállalótól
átszervezés miatt, pár évvel ezelőtt.
Semmi gond nem volt a kolléganő
munkájával, de megszűnt a pozíciója január
végétől. December közepén kellett
volna őt elküldenünk. A főnököm – aki
egyébként férfi – győzködött, hogy rögtön
közöljem vele a rossz hírt, mégsem
tettem meg. Közeledett a karácsony,
nem akartam, hogy ezzel a teherrel
töltse az ünnepeket.”
Bár nem gondolja, hogy kizárólag
a nőkre jellemző ez a fajta érzékenység,
mégis mindig különös figyelmet fordít
a munkatárs méltóságának a megőrzésére.
Soha nem a többi kolléga előtt
kéri számon a hiányosságokat, ha pedig
felmondásra kerül a sor, a csapatnak
szervez egy megbeszélést más helyszínen
– így óvja az elbocsátott kollégát
a sajnálkozó tekintetektől. Többnyire
ugyanis azonnali hatályú a felmondás,
így rögtön pakolni kell.
Méltósággal
Tatai Laura business coach szerint független
a vezető nemétől, hogy mekkora
energiát fektet a másik méltóságának a
megőrzésébe, de úgy látja: a nők szinte
mindig figyelnek, hogy ne alázzanak
meg senkit. Alátámasztja ezt az a nemzetközi
kutatás is, amely a világ négy
országának férfi és női vezetőit hasonlította
össze különböző vezetői szintekről
és többféle iparágból. Az eredmények
szerint a nők tapintatosabbak, figyelmesebbek
és toleránsabbak. Viszont arra
is rávilágít a felmérés, hogy kevésbé
vagyunk feladatorientáltak, jobban
kerüljük a konfliktust, sőt könnyebben
engedünk a szép szavaknak.
„Lényeges, hogy a vezető racionális
és emocionális szinten is fel tudja dolgozni
az elbocsátással járó feszültséget
– mondja Komócsin Laura business
coach. – Ez úgy lehetséges, hogy tudatosítja,
hová vezetne, ha nem küldené el az
illetőt. Például értékes kollégák állnának
fel, demoralizálódna a csapat, romlana
a nyereségesség. Az érzelmi feldolgozáshoz
pedig az kell, hogy tiszta legyen
a vezető lelkiismerete: többször és egyértelműen
figyelmeztette a beosztottját,
meggyőződött róla, hogy az üzenetet a másik fél dekódolta, nem csak végighallgatta”
– állítja a szakember.
Nem is gondolnánk, de egy bizonyos
fokú bizonytalanság még főnökként is jó
jel lehet. „Az egészséges bizonytalanság
nem árt, inkább segít az embernek a saját
viselkedését kívülről látni – mondja
dr. Meskó Norbert pszichológus. – Ha
indulat van bennem az érintettel kapcsolatban,
akkor az jelzés lehet, hogy
érzelmi döntés születik.”
Anya öt gyerekkel
Míg egy nagyvállalatnál beleférhet,
hogy nagyvonalúan bánjon a vezető
a lehetőségekkel és az idővel, addig
egy kisebb cégnél hamarabb eljöhet
a búcsú ideje. Nóra egy húszfős projektcéget
igazgat, és mindig gyorsan kell
mérlegelnie, hiszen néha maga a projekt
sem hosszabb néhány hónapnál. „A kis
létszám miatt mindegyik alkalmazott
munkáját nyomon követhetem, így az is
gyorsan kiderül, ha valakivel nem tudunk
haladni.” Egyszer mégis sokáig
halogatta a döntést.
„Pár éve elbocsátottam egy egyedülálló
anyát, aki öt gyereket nevelt. Tapasztalatból
tudom, milyen bonyolult és költséges
az élet két gyerekkel és támogató
férjjel is, nemhogy az ő helyzetében.
Már egy ideje hallgattam a munkatársai panaszkodását, mert helyette is dolgoztak.
Világos, hogy ez nem mehetett így
tovább, de a szociális érzékenység, az
együttérzés miatt vártam, hátha mégis.
Aztán tudatosult bennem, hogy neki is
frusztráló lehet ez a helyzet, nem fogja
bírni sem egészségileg, sem lelkileg, és
előbb-utóbb felmondana magától is. Úgy
éreztem, helyette hoztam meg a döntést,
amikor elbocsátottam” – emlékszik
vissza Nóra, aki szerint jellemző, hogy
a munkavállaló is érzi, mennie kellene,
de a bizonytalan gazdasági helyzetben nem mond fel magától, nehezen engedi
el a biztosnak tűnő állást. „Addig zsonglőrködtem
a számokkal, hogy miközben
felvettünk a helyére valakit, még ő is
tudott maradni egy rövid ideig. Így tudott
megnyugodni a lelkiismeretem.”
Más minőség
Judit viszont semmit nem tapasztalt
a híres női empátiából, amikor állami
tulajdonban lévő munkahelyén az
igazgatóasszony „hadjáratot” indított
ellene. „Ahelyett, hogy egyenesen közölte
volna, nem akar velem dolgozni,
szövevényes és alantas támadásokba
kezdett. Teljesen figyelmen kívül hagyta
és rugalmatlanul kezelte, hogy anyaként
is helyt kell állnom.” Judit úgy érezte,
a főnökasszony átesett a ló túloldalára,
és keményebb, gátlástalanabb lett, mint
bármelyik férfi vezető.
„Úgy látom, hogy azok a nők tudnak
nagy hatást gyakorolni a beosztottjaikra,
akik nem férfiként vágnak bele
a feladatba – mondja Meskó Norbert
pszichológus. – Akik tisztában vannak
azzal, hogy olyan vezetői attribútumokkal
is rendelkeznek, amelyekkel lehet,
hogy egy férfi sosem fog, és ezeket
a tulajdonságokat hangsúlyozva más
minőségű
vezetést gyakorolhatnak,
mint egy férfi.”
Jó vezetőként fontos, hogy női vezetői létünket tudatoson éljük meg. Ebben segít coachként Tatai Laura, e-mail címe:
laura.tatai@businesscoach.hu
|
|