|
2014. február 27.
Tavaszi Motivációs Workshop
2014. február 17.
VI. Magyarországi Coaching Konferencia - Beszámoló Örvényesi Ritától a Magyar Cochszemlében
Érdekes tendenciának lehettem tanúja a VI. Magyarországi Coaching
Konferencián, mert a résztvevők között a vállalati és HR-vezetők aránya
jóval magasabb volt, mint a coachoké. Mindez azt sugallja, hogy igazán
megnőtt az érdeklődés a vállalati és banki szférában a coaching iránt,
ráadásul a konferencia tematikája – a motiváció – az a téma, amely
vezetőként vagy akár csapatok tagjaként is mindenkit érint.
A konferenciát Komócsin Laura nyitotta meg, s röviden beszámolt a
legfrissebb kutatási eredményekről, melyek a következő adatokat
mutatják: a coachok 74%-a nő, 26 %-a férfi. Az átlagéletkor 41 év, de
van, aki huszonévesen lép a pályára, míg mások még 78 évesen is
coacholnak. A válaszadó coachok 85%-a szerzett coach végzettséget, s az
átlagos óradíj jelenleg 27 600 Ft. S mivel a konferencia fő témája a
motiváció, arra a kérdésre, hogy mit jelent egy coach számára a
motiváció, a következő válaszok érkeztek:
öröm, kihívás, fejlődés, értékteremtés, önzetlen segítés, flow
A megnyitót követően kerekasztal-beszélgetésre került sor Dobi Kitti,
Papp István és Küllői Péter részvételével. A beszélgetés természetesen a
motiváció tematikája köré épült. A résztvevők teljes egyetértésben
beszéltek arról, hogy a motivációhoz számos tényező szükséges, kezdve a
belső alkotásvágytól, az értelem és érzelem egy irányba állításán át
egészen a szenvedélyig vagy a vízióig, de említették a folyamatos
fejlődési, tanulási és megújulási lehetőséget is. Az egyéni és vállalati
érdekek összehangolása, az energetizálás, az egyéni kreativitás
kiaknázása, az őszinteség és a transzparencia, valamint a nyitottság és
az alázat is a motiváció alkotóelemei. Veszélyt rejt magában a „sikerben
való kiégés”, a sikerek meg nem élése. Egyetértettek abban is, hogy
nagyon fontos az egyéni és a szervezeti motiváció egységbe foglalása is.
A beszélgetést Vásárhelyi Judit előadása követte. Saját bevallása
szerint az utóbbi hónapokban a motiváció lett az őt legjobban
foglalkoztató téma: „megszáll a kötelességtudat” – fogalmazott. Az
általa szervezetekben, vállalati környezetben végzett munka során azt
tapasztalja, hogy a motiváció – a sok tréningnek, coachingnak
köszönhetően – a felsővezetői szinten jól működik, de a középvezetői
szinten már nem valósul meg, s csak „agyyontréningezett, elcsépelt
szóként értelmezik”. Talán éppen ezért jobb kifejezés az inspiráció.
Vásárhelyi Judit arra is rámutatott, hogy sok helyen még mindig a
Maslow-i modellt alkalmazzák annak ellenére, hogy már igen öreg, elmúlt
70 éves, és rámutatott arra is, hogy a modellben szereplő „biztonság”
feltétel manapság már csak a biztonság hitét, illúzióját jelentheti. Az
önmegvalósítás pedig nem személyiségből fakad, hanem viselkedési forma, s
mint ilyen fejleszthető, tanulható. Persze fontos a lelkünk legmélyén
rejlő belső indíttatás is, mely olyan jellemzőkkel írható le, mint a
gyakorlatiasság, a rugalmasság vagy stressztűrő-képesség, az önbizalom,
mellyel önmagunkat és környezetünket energetizáljuk, a határaink
tartása, a közvetlen kommunikáció vagy épp a hála – a jelen helyzetnek
való örülni tudás. A tanult tehetetlenség és a kiszolgáltatottság érzése
helyett saját erőforrásainkban keresve lehet megtalálni a motivációt,
inspirációt és a belső hajtóerőt.
Vásárhelyi Judit beszámolt egy 2013-ban 400 fő megkérdezésével zajlott
kutatás eredményeiről is. A megkérdezetteknek csak 18%-a nyilatkozott
úgy, hogy a pénzbeli juttatás számára motiváló, s ennél jóval többet, a
megkérdezettek 35%-a sorolta a motiváló tényezők közé elsősorban az
érdekes feladatokat, a jó közösséget, a kihívást vagy a fejlődés
lehetőségét.
„De nem mondogassuk, hanem csináljuk!” – üzente egyértelműen az előadó,
legyünk nyitottak másokra, mert másokat más hajtóerő mozgat, amiből
nagyon sok hasznos tapasztalatot szerezhetünk. Mindez tanulható,
fejleszthető készség, de a hiánya komoly gondokat okozhat. A nem
motivált munkatársak teljesítménye és lojalitása csökken, a rosszkedv és
frusztráció csak a fluktuációt növeli. A motiváció célja és a benne
rejlő lehetőség tehát a munkatársak megtartása és teljesítményének
növelése, azaz a jó befektetés.
Ritkaság, hogy egy konferencia hallgatósága pontosan betartja a
kávészünet végét. Most azonban ez volt a helyzet, mert mindenki
kíváncsian várta Mocsai Lajos: Sport, teljesítmény és motiváció című
előadását. Mivel a Magyar Coachszemle áprilisi lapszáma fog foglalkozni
az aktivitás, sport témakörrel, az előadás beszámolóját akkor
olvashatják. Mindenesetre annyit már most elárulok, hogy az őt követő
Bán Zsuzsa szupervizor és szupervízió alapú coach mondandója teljesen
más részünket mozgatta meg, mint Mocsai Lajos lendületes, erőteljes és
impresszív előadása.
Bán Zsuzsa mindenkit az elcsendesedésre és a befelé fordulásra
ösztönzött, és legbensőbb énünket megszólító kérdéseivel saját
vágyainkra és érzéseinkre irányította a figyelmet. Megfogalmazásában a
szupervízió szabad lebegésű folyamat, mely arra ösztönöz, hogy kövesd
nyomon, hogy mi van benned. „Hiszen manapság oly kevesen kíváncsiak
rád.”
Bán Zsuzsa megerősítette, hogy a szupervízió és a coaching egymásra
épül, komplementer munkamódszerek. Hiszen a coaching új eszközöket,
operatív kihívásokat ad egy ügyfél kezébe, de a szupervízió segít
feltárni, hogy mindezt hogyan éli meg: örömmel-e vagy nehezen? Minden
emberben két „színtéren” zajlanak az események. Van egy technológiai
színtér és létezik egy szociális színtér, azaz szak + ember. A
nemrégiben napvilágot látott kutatások szerint a motiváció hiánya
vészjelzés, de sokan még nem veszik elég komolyan. Mert ha nincs
motiváció, akkor nincs ötlet, nincs többlet, s a teljesítményvesztés
akár 65%-os is lehet.
Ez a helyzet új elvárásokat állít a vállalati vezetők elé: „Foglalkozz
az emberrel!”. Ebben a váltásban segít a vezetőknek mind a coaching,
mind a szupervízió. Bár –Bán Zsuzsa véleménye szerint – sokan tévesen a
terápiával azonosítják a szupervíziót, ez teljesen téves felfogás. A
szervezetben nincs helye terápiának, de a szupervízió maximálisan
segíthet. Tapasztalatok azt mutatják, hogy ha a „munkámat belső
motivációból végzem, nem fáradok el”. Ezért bíztat mindenkit arra Bán
Zsuzsa, hogy: „Találd meg, mi az örömöd! Találd meg, mi érdekel igazán!
Találd meg, mi az élmény!”. És mi a szupervízió eszköztára ehhez? A
ráfordított, tudatos idő és a kérdésfeltevés segíti ezt az önreflektív
edzést, amely egy igen intim szinten, de mindig a „dolgozószobában”
zajlik. Segít a szavak megtalálásában, a kimondásban, a kételyek
felszínre hozásában és az önvizsgálatban, de nem ad megoldást, csak
felkészít annak megtalálására. Tudatosít, fogalmasít, rálát, felfedez,
aktivizál, inspirál, s mindez igen felszabadító hatású.
Bán Zsuzsa úgy véli, hogy még nincs késő a társadalmi szinten
változtatni. A válság „csak” külső motiváció, tanult tehetetlenség, és
meg kell tudni találni magunkban a cselekvés szeretetét, a belső
motivációt. Ugyan a külső cél és a teljesítmény fontos, de kevés. A
lényeg abban rejlik, hogy szereted-e csinálni azt, amit teszel.
Tovább tágítva a gondolati kört, Bán Zsuzsa érdekes társadalmi
jelenségre hívta fel a hallgatóság figyelmét. A gyermekeit féltő
családok „jaj, neki ne legyen olyan nehéz sorsa, mint nekünk volt”
mondatait kritizálta, és rámutatott, hogy az élet nehézségei és a
leküzdendő feladatok járulnak hozzá egy újabb életképes, önjáró nemzedék
kialakulásához. „Legyen nekik nehezebb egy kicsit!” – fogalmazott
Zsuzsa.
A kultúra- és viselkedéskutatás eredményeit tekintve pedig
megállapítható, hogy a történelemben megfigyelhető szabályszerűség, a
„birodalmi elbizakodottság” és a „nomád ambíció” hullámzása biztosítja a
fejlődést. Mindig a „nomád ambíció” belülről jövő motiváltsága és a
külső körülményektől való függetlenítés lendített újra és újra a
fejlődésen. A külső megfelelési kényszer felszámolás nem azt jelenti,
hogy sikertelenség esetén valami nem fáj, vagy nem fáradunk el, nem
vagyunk dühösek. A kérdés, hogy meddig engedjük, hogy fájjon, és meddig
dühöngünk, majd állunk fel és folytatjuk újra.
A szupervízió küldetése tehát, hogy az örömöket és bánatokat
tematizálja és az érdeklődést, örömöket megtalálja. „Keresd meg azt,
amiről senki se tudna lebeszélni, hogy abbahagyd!”
A konferencia előadásaival párhuzamosan workshopokon vehettek részt a
megjelentek. Alkalmuk nyílt új coaching-módszerek vagy eszközök
megismerésére. A délutáni programban Vass Virág újságíró, író volt
Márton Koczó Ildikó beszélgetőtársa a színpadon. Saját írói
karrierjéről, az újrakezdés bátorságáról és belső motivációjáról,
érzelmeiről beszélt.
A konferencia a Mentor Oscar díjátadásával zárult.
http://coachszemle.hu/66-velemeny/385-beszamolo-a-vi-magyarorszagi-coaching-konferenciarol
2014. február 7.
Indul a Business Mentor Klub
|
|||
|
2014. február 6.
Nagy volt az öröm az idei Mentor Oscar díjátadón
|